Vége a napnak, a kocsma vár,
az utcán lányok, mindegyik énrám vár,
drága a testük, de olcsó a vágy,
Ne szólj hozzám édes, mert szét,
szétrúgom a szád!
Leülök egy sörhöz, valaki rám köszönt,
bólintok némán, a szememmel üldözöm.
Jó a lába, s feljebb se rossz,
mi lehet közöttük? Így hát utána indulok.
Várj meg édes, várj reám,
Legyen ez a tied, és az én, én éjszakám.
Várj….
Hideg az utca, forró a test,
Ma este édes, csak engem szeress,
Mert amit én adok, ilyet nem kaphatsz soha,
Elviszlek magammal, oda, hol eddig még nem jártál soha. |
