A folyosón járok, és nem tudom merre tart,
Az agyamban ég még a tegnap esti zaj,
A szememet csípi a füst a nő,
Nem tudom merre voltam tegnap előtt,
De jó volt vele, ez egy durva nő.
Az ágyon fekszem, nézem a fehér falat,
Mosolyog rám egy árnyék,
A nevetés fojtogat,
A telefonhoz nyúlok, de nem érem el,
Nem vagy velem, de nem érdekel,
Jó volt vele, ez egy durva nő.
Mikor rá gondolok, tűzbe jön az egész testem,
Nem tudom, mi van velem,
De görcsbe rándul az a szervem.
Nehezen lassan, de újra felébredek,
Egyedül vagyok magamhoz térhetek,
Előrántom a képzeletem,
Nem vagyok magam, itt a fegyverem,
Nincs más hátra, kell egy durva nő.
Mikor rá……………
Mikor rá…………… |
