Ahogy fekszel az ágyon szemedet nézem,
Vonzó a tested, de én nem teszem meg mégsem.
Mert hidd el én mindent elértem.
A bőrbe égve az elmúlt sorsok,
Hogy elszöktem innen az nem a te dolgod,
Már hiába nem hallom a hangod.
Mert én egy ember vagyok semmi más.
Ez a föld számomra egy állomás.
Engedj el már, engedj már!
Nem maradok itt, ne számíts rám.
Elég a rosszból, jöjjön a vége.
Nekem az élet Veled megérte,
Hidd el nekem megérte!
Könnyű a véred, a tested szabad.
Felejts el engem, engedd el magad.
Hisz hiába nem hallom a szavad. |
