Fehér pont a fekete vásznon,
Táncol a hold az égen,
Táncolok én is egyre,
Táncolok itt a téren.
Szellemet játszom,
Láthatod testem játszik,
Testem igen, de a tű hegye
Már nagyon tompán látszik.
Hátra nézek százezerszer,
Becsukott szemmel látlak,
Kezedbe temeted arcod
Könnyeid velem játszanak.
Csendes tengert játszunk,
Én vagyok a hajó.
Csak a vihar jönne már
Az lenne a jó.
A hegyeken játszunk tovább
Mély zuhanás aztán felfelé
A fele felénél megállunk, és
Tenger lesz a könnyeidből.
Könnytengerben úszom tovább.
A testem itt marad, de a lelkem
Elszállt.
Engem nem akart az „ember”,
Eltemette magát örökre.
Hiába nézek fel az égre,
Nem tekint senki le a földre.
Legyen ennek egyszer már vége,
Ne hiába nézzek fel az égre.
Ne temesd el magad örökre,
Kérlek, gyere vissza végre! |
