Ha tudnád, mire készülök,
Nem hinnéd, itt miért ülök
Ezen a széken, amit alám tettél,
Inkább a falra kennél.
Ahogy ülök a seggemen, és gondolkozom
Az elmúlt sok ezer átok napon.
Töltök egy italt, magamnak egyet,
A fantáziám a tárból elenged:
Párszáz, meg még egy töltényt,
Tudod, te kavartad bennem az örvényt.
Itt hagyom, elég volt nekem,
Tőled felfordul a belem.
Remélem végre rád talál,
Felőlem, lehet az a halál.
Az egésszel nekem tele van a tököm,
Ha máshogy nem megy a pengét beléd bököm.
Kés vagy koktél van már tervem,
Hiába üldözöl!
Esélyed nincsen hagyjál békén,
Az élet majd megöl!
Szerintem ez nem utálat.
Nem ember, nem is állat
Vagy te baby, de ha más kefélne,
Hát vigyen el! Ez nekem megérte! |
