Azt hiszem, fáj, de mégis mosolygok,
Arcomra ráfagyott dolgok
Jelzik, hogy nincs minden rendben,
Minden mit tőled kértem.
Ágyamban kihűlt testem,
Képedet a falra festem,
Szavakkal, ha írni tudnék
Velük együtt ugyanúgy égnék
Szét, ahogy parázs a tűzben
Izzik itt bent a fejemben
Álmom, ha másról szólna
Mindened enyém volna…
Sötétebb lett az ég igen,
A fű sem olyan zöld, mint rég,
Te sem fordulsz már felém.
Bárkitől kérem is számon,
Minden este ugyanaz az álmom,
Ugyanaz talán, vagy szürkébb.
Valahol még fáj, de túlteszem magam,
Úgysem hallod meg a szavam
Lelkemből kihal az élet
Van még erőm, de azért még élek.
Félek, hogy nem lesz több időm,
Vihar előtt nem lesz jégeső
Elhúzódsz, mint felhő az égen
Földbetiporva végig nézem… |
