Zűrzavarok zavarognak a fejemben.
Egyedül zuhanok lassan a végtelenben.
Idegszálakon, lábam a gázpedálon.
Mocskos a valóság az életem egy álom.
Erőltetem magam torkom lávaként izzik,
Sovány vigasz, hogy más a pénzemen hízik.
Köpni kéne valakinek a fejére
Belesúgni ordítva a fülébe:
Én sohasem leszek Krisztus, én sohasem leszek Isten.
Megváltanám a világot, de nagyon fáj, hogy nincsen….
Esélyem
Az egész életem neked lefesthetem.
A testemet tartja össze szét nem eshetem
A kezem is mozdul, láthatod még élek,
De túl kevés az erőm én önmagamtól félek. |
