Béla bá Skóciában. Az öreg liliomtipró szörnyű véget ér a Kék Osztriga Bárban.
Béla bá elrepült Skóciába,
Megérkezett a felhőkön át.
Beöltözött kockás skót szoknyába,
Sétálgatott, várta a csodát.
Edinborough-ben ó a skótkislányok
Csodaszépek és fiatalok!
Bélabácsi fáradt, öreg szíve
Újra éled, gyorsan dobog!
Jön egy gyönyörű skót bige.
Vajon Bélánknak tetszik-e?
Hát már hogyne tetszene?
Hisz helyén van Bélánk szíve!
És el is kapja a skót bigét
És jól meghágja a kicsikét
A kislány imádja Bélabát
És felkínálja az ánuszát!
Bélabá elrepült Skóciába,
Megérkezett a felhőkön át.
Belépet a kékosztriga bárba,
Sétálgatott, várta a csodát!
Eltelt pár perc, lassan körül állták,
Megbámulták a meleg fiúk.
Bélabácsi riadtan körülnéz,
Eljött a vég, nincs már kiút.
És leteperték Bélabát
És letépték a skót szoknyát
És az egyik máris lő
És jöhet a következő!
Az egyik szemből szopatja,
A másik meg seggbe bassza.
Porig alázzák Bélabát,
És szétkefélik az ánuszát!
És végül így szól Bélabá:
Soha nem voltam mélabá.
Kegyetlen volt hozzám a sors,
Porig alázott a sok kos.
Sok szép kislányt hágtam meg,
Most elintéztek a melegek.
És mondtam ezer szép mesét,
Mégis elért a szörnyű vég! |
