Mikor megszülettem, tiszta volt az ég,
Mikor felnőtt lettem, koszos volt, de kék.
Mire megvénülök nem lesz színe már.
Vér borítja vastagon, ellepi a sár.
Testemet széttépték,
Nem maradt, csak dög.
Azt hittem, enyém,
Felosztották maguk között.
Rossz utakon jártam,
Rossz lóra tettem,
Kifosztottak sokan,
Cserbenhagytak engem.
Eljön az én időm,
Nekem süt majd a nap.
Feltámadok még,
Nincs, ki visszatart.
Széttöröm láncaim,
És feledem a bajt,
Lerázom igám,
Nem leszek már rab
Vakon hittem a semmiben,
És fetrengtem saját véremben,
S habár minden remény elhagyott,
Azt mondtam, majd csak lesz valahogy.
Rossz utakon jártam,
Rossz lóra tettem,
Kifosztottak sokan,
Cserbenhagytak engem.
Eljön az én időm,
Nekem süt majd a nap.
Feltámadok még,
Nincs, ki visszatart.
Eljön az én időm,
Nekem süt majd a nap.
Feltámadok még,
Nincs, ki visszatart.
Eljön az én időm,
Nekem süt majd a nap.
Feltámadok még,
Nincs, ki visszatart. |
