Köd
Nebel
Ott állnak összeölelkezve
Hús egyveleg, napjuk bőven
Ahol a tenger eléri a földet
Azt akarja, hogy elmondja neki az igazat
De a szél elragadja szavait
Ahol a tengernek vége van
Reszketve fogja kezeit
És megcsókolja homlokát
Az estét viszi keblében
És tudja, hogy el kell tölteni
Fejét ölébe fekteti
És egy utolsó csókot kér
És aztán megcsókolta őt
Ahol a tengernek vége van
Ajkai gyengék és sápadtak
És szemei megtelnek könnyel
Az utolsó csók olyan régen volt
Az utolsó csók
A fiú nem emlékszik már rá |
