Ugorj
(Spring)
Egy hídon - nagy magasságban
Egy férfi széttárja kezeit
S áll ott most, de habozik
És összegyűlnek az emberek
Én sem akarom ezt kihagyni
Ezt közelről kell látni!
Így beállok az első sorba
És felkiáltok...
A hídról a férfi le akar mászni
Az emberek gyűlölni kezdenek
Alkotva sűrű tömeget
Nem engedik le a férfit
Így az újra visszamászik
És a tömeg tombolni kezd
A beleit akarják látni
És azt kiáltják
Ugorjj
Oldozz fel
Ugorjj
Ne okozz csalódást
A kedvemért
Ugorj a fénybe
Ugorjj
Most sírni kezd a férfi
(s egy felhő magát tikokban...)
"Mit ártottam nektek?" - önmagától kérdi
(...a nap elé tolja - és a férfi fázni kezd)
"Csak a kilátást akartam élvezni"
(a sorból sokan kilépnek)
"És az esti égbe tekinteni"
"És azt kiáltják":
Ugorj
Ugorj
Azt kiáltják
Ugorj
Ugorj
Oldozz fel
Ne okozz csalódást
Ugorj
A kedvemért
Ugorj a fénybe
S egy felhő magát tikokban
A nap elé tolja, s hideg lesz
De ezer nap ég csak neked
Felosonok a hídra észrevétlen
És egy rugással a hátára
Megszabadítom szégyenétől
És így kiáltok utána
Ugorj
Ugorj
Ugorj
Ugorj
Oldozd fel magad
Ugorj
Ne okozz csalódást
Ugorj
Ugorj nekem
Ugorj!
Ne okozz csalódást nekem |
