A régi bánat
A dombon és a fénybe
egy lény hajt, hogy menjek
ugyanazért a dologért és a régi fájdalomért
könnyeim kacagva kezdenek folyni
és a mezőn egy fiatal test rohad
ahol a sors a bábjait irányítja
ugyanazért a dologért és a régi fájdalomért
végre tudom, itt semmit sem osztanak
A dombon és a semmibe
mindenki tudja mi marad a végén
ugyanaz a dolog és a régi fájdalom
lassan az őrületbe kergetnek
és a mezőn ugyanaz a háború dúl
még mindig megperzseli a szívem
ugyanaz a dolog és a régi fájdalom
végre tudom
Baszni akarok!
[Soha többé] - a régi fájdalom
[Soha többé]
[Soha többé] - a régi fájdalom
A dombon és a fénybe
egy lény hajt hogy menjek
ugyanazért a dologért és a régi fájdalomért |
