Tavasz Párizsban
Ruhái nélkül jött felé
Tisztán emlékszem még ma is
Oly’ fiatal voltam, szégyenkeztem
De sose bántam
Szavakat kiáltott arcomra
A nyelve szenvedélyt szórt
Csak nem értettem a nyelvét
Sosem bántam
Oh, semmit se
Oh, semmit se bánok
Amint elhagytam a bőrét
A tavasz vérzik Párizsban
Nem ismertem a testemet
A látványtól megriadtam
Fényben megmutatta nekem
Sosem bántam
Az ajkak sokszor eladottak mégis puhák
Örökké érintem őket
Amint elhagytam a száját
Elkezdtem fázni
Szavakat kiáltott arcomra
A nyelve szenvedélyt szórt
Csak nem értettem a nyelvét
Sosem bántam
Oh, semmit se
Oh, semmit se bánok
Amint elhagytam a bőrét
A tavasz vérzik Párizsban
Ez suttogás zuhant az ölembe
Érzéki hang vezényelte
Sokat beszélt, semmit se mondott
És jó volt érezni
Szavakat kiáltott arcomra
Mélyen előrehajolt
Csak nem értettem a nyelvét
Sosem bántam
Oh, semmit se
Oh, semmit se bánok
Amint elhagytam a bőrét
A tavasz vérzik Párizsban |
