Funkciónk félig megértett tudatában
Az arcunkra zsibbadt mosoly grimaszával
Szabadság színű falak fogságában
Szimulált élmények mámorában
Érzéstelenített agyunk utolsó zegzugában
Rejtjük a reményt a józan ész cellájában
Kacérkodunk még a csodákkal
Tündöklően pózolva filléres boldogsággal
Gondolatainkba épített ideálért
Vérünket adjuk
Hagyjuk hogy a gyönyör elragadjon
A bűvölettől másnaposan és kábán
A kijózanító kudarc súlyos árán
Hangoljuk érzékeinket a valóságra
Biztonságunk vesztét látván
Arcunkról eltűnik az ábránd
Eretnekké nevel a valóság valótlansága
Nem álmodunk már a csodákkal
A mennyek kapuját képzelve de a pokolban fél lábbal
Az elénk tárt valóság vetítővásznát letépjünk
Letépjük álmaink árcéduláját
Sorsunk iránytűjét törjük szét | 
