Te zálogba adod az életed
Én koldusként markom tartom
Te poshadt pocsolyákban evickélsz
Én fuldoklom a parton
Te elvek nélkül élsz
Engem az elveim visznek a sírba
Te menekülsz a sorsod elõl
De a tiéd is meg van írva
Te bátran kiátkozol
Én félve ítélkezek
Te félve imádkozol
De Én bátran vétkezek
Én gondjaimban magamra maradok
Te haragod kitöltöd máson
Te szobrot állítasz emlékednek
Én csendben a sírodat ásom
Te mint birkává silányult fogatlan oroszlán
Én mint az akol falai közt elsurranó patkány
Téged megetetnek, cserélve az alom
Én szépen lassan lyukat rágok a falon
Én megférnék bárkivel, de Te megmérgezel
Én vadállatként élek, de Te csak létezel
És hasonló sorsra jutunk mindketten idõvel
Te rettegve, Én álarc nélkül, emelt fõvel… |
