Elõször az emlékek, majd a gondolatok
Késõbb az érzelmek, mint csekély áldozatok
Tûnnek el szép lassan és eltûnnek a színek
Kiirtjuk tûzzel-vassal és a népek, nemzetek
Magasabb rendû fajjá olvadnak egybe
Teli torokból hirdetve
Az eszme dicsõségét
A sötét korok végét
Most értetek jöttünk
És mi jövünk, látunk, gyõzünk
Szent érdekünkért megmérkõzünk
Felejtsd el neved, hagyd el hited
Megtették már elõtted többszázan
A lelkednek majd gondját viseljük
Csatlakozhatsz gyáván, vagy
Belepusztulhatsz bátran
Archaikus eszme karikaturája
Zaszlónkra hímezve, új kor hajnalára
Ébred majd a bolygó, ha megindul a menet
Béke-ágyúgolyó gyalul életteret
Magasabb rendû emberiség számára
Mely tárt karokkal várja
Jovõbeli hû tagjait
Soraiba, vagy szolgálatába
Formára feszített egység
Halálos hõsiesség
Ellenállni vakmerõség
Megszûnnek a szavak, megszûnik a szitok
Megszûnik a titok és otthonaitok
Házaitok helyett kényelmes falanszterek
Hol égõ könyveitek nyújtanak meleget
Megszûnnek a vágyak, mint ósdi használati tárgyak
Elkopnak, eltûnnek, a szemétre kerülnek
És mint egyetemes fátum, megszilárdul a dátum
A véget nem érõ év: 1984. |
