Az örökké termõ fa, a mûködõ változat
Egy karnyújtásnyira csak még egy utolsó áldozat
Jövõd érdeke oltárán lecsorgó veríték
Fiatal éveid árán megvásárolt biztosíték
Értékesnek hitt de csak hitvány
A sintért elriasztó bizonyítvány
És szabadkozunk, hogy a végén ne mi nézzünk ki bután hátráló barmoknak
Az egyre valószínûbb bukás után
A biztonság melyet felvált a veszély
A kezdõ lökés helyett életfogytig szembeszél
Elveszett nemzedék, kitagadott ifjúság
Ahogy rövidül a mérték úgy halványul a méltóság
Nem kérünk sokat, de megfizetünk cserébe
Önként dalolva törjük magunkat kerékbe
Emberi mivoltunkból vetkõzünk põrére
Hitelbõl iszunk elõre a medve bõrére
Az elõzõ nemzedék tõlünk várja a változást
De mi továbbháritjuk a felelõsséget a fiainkra
Volt aki elmenekült, de ki szomorú mementókent itt maradt
Annak egyre távolabbi a tegnap és ma, egyre szûkebb az alamizsna
Kiirthatatlan hit, krónikus optimizmus
De egy idõ után elfogy, a “Majdcsak lesz valahogy”
Mint meg nem gyújtott kanócok, tehetetlenul ténfergõ bohócok
Ha örömünk nem kell, majd keserûségünk és haragunk szabadítjuk el |
