Hétfőn reggel fél nyolckor megszülettem
Könnyes szemmel a világba tekintettem
És ordítottam, sírtam, bőgtem, mert nagyon fájt
Egy szar világba születni mindenkinek nagyon fáj
Ez nagyon fáj, ez nagyon fáj
Ez nagyon fáj, ez nagyon fáj, ez nagyon fáj, nagyon fáj
Ez nagyon fáj, ez nagyon fáj, ez nagyon fáj, nagyon fáj
Majd szépen lassan felcseperedtem
És átlagos volt gyermekkorom: ovi, meg minden
Egy dallam megszólalt, megszólalt mélyen bennem
És én ezt egy lánynak elénekeltem, ó igen
De a szívem megszakadt, neki nem én kellettem
Neki nem én, neki nem én kellettem
Neki nem én kellettem, neki nem én kellettem
Neki nem én, neki nem én kellettem
Ezt is túléltem, felálltam, újra mentem
Majd ismét hazatértem, újból más lettem
Mert zenélni kezdtem, jól ment én úgy hiszem
Amíg le nem égtem, és ez nagyon fájt
És ez nagyon fájt, ez nagyon fájt
Ez nagyon fájt, ez nagyon fájt, ez nagyon fájt, nagyon fájt
Ez nagyon fájt, ez nagyon fájt, ez nagyon fájt, nagyon fájt
De ezt is túléltem, felálltam újra mentem
Majd ismét hazatértem, újból más lettem
Az érzés megmaradt, megmaradt mélyen bennem
És én ezt most nektek, nektek énekelem, igen, ami
Ami itt van bennem, mélyen bennem
Azt nektek énekelem, ami itt van bennem |
