Ránézek az órámra, későre jár
Az égen egy pár csillag, a Nap is alászáll
Egyedül vagyok, az éjszaka ölel
Egy olyan embert várok, ki talán sosem jön el
Nem tudom, mióta ülök már itt
Elhagyott engem régen a hit
Mert ateista lettem, és nem csak az Istent tagadom
De a szerelmet is, bármennyire akarom
A szerelem gonosz, a vágy égető
A szívedből irtsd ki, míg elérhető
De ha megvárod, míg teljesen kivirágzik
Az élet pokol, mert mindig csak ő, ő hiányzik
És ha elhagyott, ennyi volt
Nem segíthet más, csak egy fényes colt
A szádban a cső, ha meghúzod a ravaszt
A koporsóban majd az idő lassan el-elrohaszt
Állj meg egy percre és nézz magadba mélyen
És idézz fel magadban minden szép emléket
Volt előtte is sok, utána is lesz még
Mert a fű mindig zöld, az ég mindig kék
Nem változott semmi, te is itt maradsz
Csak ő ment el és vitte el a tavaszt
De állj meg egy percre és nézz magadba mélyen
Mert a fű mindig zöld lesz, az ég mindig kék lesz |
