Tudom, nincsen véletlen, hogy megvan írva a sorsunk
Szóval Te és én a jó
időben, a legjobb helyen voltunk...
Összeért a pillantásunk, Elkezdődött a végzet,
Aztán testet öltött a meztelenség,
Vagy csak álmodtam az egészet?
Szanaszét a franciaágy,
A ruhák lenn a földön,
Ma éjjel tiéd lehet mindenem,
Ha cserébe téged kaplak kölcsön
Így jó nekem, vedd el az eszem,
Olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
Te is ugyanazt érzed.
Édes szó, gyilkos vágy, de Ámor nyila ajándék,
És akkor jó, ha mindkettőnknek túl veszélyes ez a játék!
Így jó nekem, vedd el az eszem,
Olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
Te is ugyanazt érzed.
Választ ne adj,
Karmolj, harapj,
Hogy érezzem,
Ahogy széttépsz a vágytól.
Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nekem, nem, nem, nem elég a szádból!
Nem elég! Nekem nem elég a szádból!
Egymás mellett egy ágyban, most ugyanarra gondolunk,
Hogy te és én megint jó időben a legjobb helyen vagyunk...
Így jó nekem, vedd el az eszem,
Olyan rövid az élet.
Nálam a szíved, az enyém a tied legyen,
Te is ugyanazt érzed.
Választ ne adj,
Karmolj, harapj,
Hogy érezzem,
Ahogy széttépsz a vágytól.
Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nekem, nem, nem, nem elég a szádból!
Úgy nevess, csókolj, szeress, nem, nem, nem...
Úgy nevess, csókolj, szeress,
Nem elég a szádból! |
