Körbe minden fekete sár
Nyakig benne vagy és maradnál
Most süllyed a vas, görbül a tér
Elhallgat, amikor földet ér
És a lelkét végleg kileheli
Csak az a hülye, aki ezt nem élvezi
Szeretem, ahogy megreped
Taposom a mozgó gépeket
Keresztbe sikerült pillanat
Millió darab, egy mozdulat
Amit lát a két kezem
Nem nyugszik, míg szanaszét nem szedem
Ezt élvezem
Ha működik, addig nyúzom
Míg darabokra hullik nekem félúton
Meg nem unom
Nézd hogy hajlik, szétszakad
Megtörik, elhasad
Ahogy térdre roggyan előttünk az anyag
Itt állok most a mocsokban
Én a szépség vagyok a dologban
Örömkönnyekkel van írva,
Hogy tanulj tőlünk sírva
Addig jó, amíg mozog
Ha végleg elromlik
Majd újat fogok
Egyet lopok
Ha elérem, az is lehet
Hogy szanaszét kapom feletted a kék eget
Együtt veled
Nézd hogy hajlik, szétszakad
Megtörik, elhasad
Ahogy térdre roggyan előttünk az anyag
Minden, ami csak ép
Porrá zúzzuk szét
Üssük a vasat a fát
És törjük a falakat át |
