Itt a reggel ébredezz!Átfagyva és éhesen
Nem tudod,hogy merre indulj
Tökmindegy csak végre mozdulj
Össze tennéd a két kezed,bárcsak lehetne nyugodt életed
A hajléktalan szállókon nem érzed magad igazán otthon
Nem ,ó nem ,nem ,nem ,nem
Nem,ó nem ,nem ,nem,nem,nem,nem
Nem akarsz luxus életet csak átlagos környezetet
Lakát,munkát,biztonságos otthont
Bízol benne,hogy nem ez a te sorsod
Hogy örökké csak szégyenkezz
Mert a járókelők is lenéznek,nem értik,hogy jutottál ide
Mindenkinek más a szíve ügye
Ezért nem is érdekli őket,csak fintorogva végigmérnek
Nem tudják,hogy nem a te hibád ,kidobott a saját anyád!
Aki életet adott!Aki elnevelt!Aki szertett téged!
Végül padlóra tett!
Hogy lehet egy anya oly szívtelen
Hogy elfelejtse,mi az a szeretet
Ha már egy magzatnak életet adott
Miért dobja el magától?Mi az az ok?
Nem értem, Nem értem, Nem értem, Nem értem
A homály tengerébe süllyedt az érzelem
Értelmét veszítve mind azt ami szép
Egy anyai szívből pótolhatatlan és szép
De akkor miért dobja el magától ami jó,ami szép
Nem értem, Nem értem, Nem értem, Nem értem
Nem értem, Nem értem, Nem értem, Nem értem |
