Érdekember
(Wilhelm Tibor)
Óvtak a széltől
egy szem gyermekként, hogy felnőj,
okos, és szép legyél.
Megtettek bármit,
a közösség felemelt, felhúzott,
hogy a jég hátán is megélj.
És most ott fenn a csúcson
a felhők fölé bámulsz,
már nem is látod a földet,
mindenki máson átnyúlsz!
Van sok „barátod”,
nyalnak neked, ha van rá esély,
hisz ők is a pénzből élnek.
A vállukon lépdelsz,
néha dobsz le egy csontot nekik,
de őszintén szólni félnek.
Csak egyszer lennél bajban,
magadra hagyna minden,
rá kellene jönnöd,
hogy mégsem te vagy az Isten...
...csak egy érdekember! |
