A Magyarok Szent-Gallenben
Amikor a harangok sírva búgnak,
amikor a papok imája száll,
amikor a népek összebújnak,
és hallgat minden madár.
Amikor a város csöndje éget,
amikor a kolostor üresen áll,
amikor bezárkóztak már a népek,
és mormolják az imát:
"A magyarok nyilaitól ments meg uram minket!"
Szent-Gallenben volt egy kolostor.
A szerzetesek elmenekültek,
otthagytak mindent, amikor
hallották, hogy a magyarok jönnek...
Heribáld egy bolond csuhás,
akin a többiek gyakran nevettek,
nem félt a balga a kalandozóktól,
ott maradt, és bevárta őket.
Jöttek is a magyarok,
hogy raboljanak, és öljenek,
de nem találtak senki mást,
csak egy félkegyelmű szerzetest.
Egyik halott bajtársuknak
halotti máglyát emeltek,
meggyújtották, s amíg égett,
a többiek bort vedeltek.
Heribáld a szent keresztről
énekelt egy éneket,
Árpád fiai táncoltak,
és néhányuk kardot lengetett.
Hangos kürtszó jelezte,
hogy ennyi volt a mulatság,
felfedeztek egy erődöt,
s a magyar csapat tovább állt.
Szent-Gallenben volt egy kolostor,
a szerzetesek elmenekültek,
de visszatértek később, mikoron
a pogányok végre elmentek.
Heribáld, a bolond csuhás
Sokáig gyakran fölemlegette,
a magyarok több bort adtak neki,
mint a kolostor pincemestere.
Szent-Gallenben...
Amikor a harangok...
(Korabeli magyar monda alapján.) |
