A szegényember és a halál
Volt egyszer egy szegényember,
a fiának keresett keresztapát,
talált is, meghívta a keresztelőre,
s lerészegítette... a halált.
A szegényember életének
gyertyája bizony rövidke volt már,
kérlelte, könyörgött a halálnak,
hogy egy kis faggyút ragasszon hozzá.
Kérlelhette, de nem engedett,
mert megharagszik a feltámadás,
de végül mégis teljesítette
a szegény bolond kívánságát.
Részegségében a keresztapa
megvarázsolta a szegényembert:
"Ragasztok hozzá, és gazdag leszel,
elmondom, hogy ehhez mit kell tenned:
Eredj, komám, menj világgá,
s ha gazdag ember van halálán,
az ágya végibe oda állj,
a félholt meggyógyul mindjárt!
Hanem ha mondasz miatyánkot,
s az áment őrá kimondod,
Élete gyertyáját kioltod,
és megkondítod a harangot."
El is indult a nagy világba,
hogy szerencséjét megpróbálja.
Általa király, herceg, báró,
jött vissza a halál kapujából.
Meg is gazdagodott szépen,
pénze annyi, mint csillag az égen...
Látja egyszer a vándorútján,
gyermek sír az árok partján.
- Miért sírsz? Mondd el nekem!
Mondd, és én segítek rajtad.
- Nem tudtam az imából
egy szót, s anyám megvert miatta.
- Mond hát el azt az imát,
megtaláljuk a hiányzó szót!
- Te akartad, én elmondom,
halljad hát a Mi Atyánkot.
Elmondta a gyermek az imát,
kinek bőrében a halál volt.
A bolond rögtön tudta, és mondta
az "Áment", a végsőt, a hiányzó szót.
Meg is halt a szegény gazdag,
a ravasz kaszás csak erre várt,
nincsen azóta senki sem, aki
a halál eszén keresztül járt.
(Benedek Elek meséje alapján) |
