Ugass a farkasokkal!
Szomorú hishóriát
mesélek néktek
olyan régről, amikor
a magyar falvak égtek,
ha jött Ferdinánd hada,
vagy az oszmán armada
dúlta fel a vidéket,
és messze zúgott zaja.
Kassa városában
hű polgárok laktak,
de Ferdinánd csatlósai
hamis nyelven szóltak.
Megzavarták hitét
János városának,
kevesen maradtak meg
igaz királyuknak.
Ugass, ugass, ugass a farkasokkal,
ugass, ugass, ha élni akarsz azokkal,
kutya-király nevét ki nem mondhatod,
ha élni akarsz, ez legyen a sorsod!
Aki pedig János királyt élteti,
annak fejét a tanács véteti,
Kassa immár egy Ferdinánd királlyal,
János híve ugass, ugass a farkasokkal!
- Hallod-e Sayttlich János,
ki városnak bírája vagy,
korod miatt megbecsülünk,
rossz szót nem hallhatsz.
Hallgatsd meg polgáraid,
ki Ferdinánd pártján áll,
Kakukk Mihály vagyok, uram,
s elhagyjuk János királyt!
Szerémi György tiszteletes
hű maradt királyához,
elzavarták, ellenállt,
s ő emígyen szólótt:
- Az áruló nem én vagyok,
de kassai tanácsosok
azok vagytok, el nem megyek,
nem szegem az adott szót!
Ugass, ugass...
Bírói szószéken törény született,
Jánost éltetni többé nem lehet,
kincstára kiürült, hívei félnek,
csak a tiszteletes maradt meg régi hitének.
Címerét egy kutyára kötözték,
szalma tüze mellett kinevették,
kigúnyolták régi királyukat:
- Éljen a kutya-király! - így kiáltoztak.
Ugass, ugass...
(Korabeli magyar monda alapján) |
