Néha úgy érzem, hogy nincs tovább
Csak a gyűlölet van, semmi más
Gyűlölni valakit, ez éltet még
Elborítják agyamat a téveszmék
Egyedül rohanni mindig az éjben
Nem látszott rajtam, de én is féltem
A húsomba mart a dermesztő hideg
De rohantam tovább, ki tudja minek
Mert a Gyűlölet mindig belülről fűtött
Ti, akik otthon egyedül ültök
Az élet üres, nincsen senkitek
Nyújtja a kezét, de sosem segítek
Ha nincs már szeretet, elnyel az Éj
Ordít, a Gyűlöletnek élj!
Az emberek már rád se néznek
Nem vallják be, de maguktól félnek
Szíved megdobban még néha
Még széthasadva is harcolna
De elnyomod és rohansz tovább
Az éjszaka elnyel nincs már más.
Pipi 2005. |
