A kék bolygó talán már nem is kék?
Pedig szép volt nem is oly rég.
Mostanra szürkés, büdös és füstös.
Mindenki tudja, ki a bűnös!
Az ember mindent elpusztít,
Pedig a természet kér, üvölt, sikít;
˝Kérlek, kérlek ne tedd ezt velem,
Életed, az életem!”
De hiába, a szó, amit kiált,
A kérő sóhaj a semmibe száll.
Legyőzzük könnyen a természetet,
S ennek öröme természetes
Hol a szépség, a harmónia?
Az életnek erről kell szólnia
Annyit végy, mennyire szükség van,
A többi mind hasztalan.
Mentsük meg a Földgolyót, mert ez az otthonunk
Ha elpusztul, akkor bizony mi vele pusztulunk
Mentsük hát meg a Földgolyót, Ő nem pótolható
És úgy tudom, hogy más bolygón, még sör sem kapható
Őseink, a természettől kértek,
Csak annyit, mit elégnek véltek.
Ma az ember azt mondja:˝NEM ELÉG.˝
Még többet akar MÉG MÉG MÉG!
Teljesen mindegy milyen áron
Nem baj, ha nem lesz madár az ágon
Őserdeink csak fogyatkoznak,
Vizeink már nem adakoznak.
Miért jó ez, s kinek?
A harácsolás minek?
Hol van a józan ész?
EMBER MÉRT NEM FÉLSZ?
Rájössz majd egyszer, hogy nem lesz hol élned
De akkor már sajnos késő lesz lépned...
Mentsük meg a Földgolyót, mert ez az otthonunk
Ha elpusztul, akkor bizony mi vele pusztulunk
Mentsük hát meg a Földgolyót, Ő nem pótolható
És úgy tudom, hogy más bolygón, még sör sem kapható |
