Szemedben
A folyóparton ülök nézem a vizet
Milyen nyugodt a felszín
Táncolnak a fények
Túl messzire sodort minket az élet.
Az eső esett akkor éjjel
bőrig áztunk emlékszel?
Azt ígérted akkor nekem
Mindig itt leszel velem
Szemedben különös fények égnek
Mit rejt előttünk még a végzet?
Hallod a szavak közötti csendet?
Néma vallomás mely
Többet mond el rólunk
Mint bármi más
Nem kell ne mondj semmit
Elég ha újra itt vagy
Elmondanám csak félek
Túl messzire sodort minket az élet
A szemedbe nézek magamat látom
A világot és benne téged
Úgy ahogyan csak te látod
Egyedül a rútban a szépet | 
