Volt annyi tél, sok fényre múló éjszakánk
Vasárnap este fűben néhány szívritmus románc
Föld az ágyunk, lábnyom a párnánk fogyó hold alatt
Néztük, hogy ér véget a hajnal s hol kezdődik a part
Láttunk mindent akkor is, mikor sötét volt az éj
A befutón túl is bírta a vállunk, ha jött a szem beszél
Az angyal a csekkel a padláson még most is nagy talány
Tibire végül a gyárban a menzán rátalál-e a lány?
Számoltunk hány lépés lehet innen a végtelen
A szív helyén mi foszforeszkál, ha nem valami hatodik elem?
Úgy virágzunk a föld alól, mint eddig semmi más
Nekünk a Privát fesztivál csak az első állomás
Már nincsen kérdés, csak húz egy érzés
Tengernyi békéd lesz még, lesz még
Már nem fáraszt, miért nincs válasz
Jól tudjuk száz békéd lesz még, lesz még |
