Míg álmok voltunk
Álomként szálltunk a szélben.
Érezve a titkokat
Melyek bennünk égtek
És égnek is talán...
Árva lettem majd, s halandó,
Pedig addig sohasem.
Izzanak a benső világok,
Velük együtt én is.
Kettészakadt szomorú vízióm,
Mely felemelt, rég a földé már.
Most egyedül fekszem várva -
Lelked óvja csendjét.
Sírnak az ágak,
Mert nem jött értük a tavasz.
Könnyek hulltak az égből,
Melyek emlékeznek...
Ha sírni látlak,
Csillag leszek messze.
Éjjelente vigyázok rád
Az ismeretlenben...
Ha sírni látsz,
Falevél leszek messze.
Őszi könnyeim hullanak majd,
Melyek az elsők és utolsók végül... |
