Messze járva a valóságtól,
Egészen messze.
Idegen földek árnyéka
És érintése.
Tudva, hogy voltam,
S talán még leszek,
Mindentől távol,
Az ismeretlenben...
A csend képei,
Majd világi hangzavar.
Elérhetetlen magas
És a végtelen mély.
Mindenek kettős árnya
Megsimítja arcom,
Majd nevetve eldob,
Hadd fájjon...
A végzet ez
S halvány képe
Egy rajz arról,
Hogy egyszer vége.
Talán látsz még.
Talán sosem.
De emlékezz rám,
Hogy legyek.
Korok múltak el,
Míg újra hallottalak.
Ahogy érzel. Ahogy talán...
És szárnyaid hozták el az álmokat...
Örökké vagy te Kedves,
Nélküled sírnak az erdők,
Melynek fái engem tartanak,
Összekötve angyali érintéseddel... |
