Stampedli – Búcsúzóul
Oly régóta lennék ezüstös eső,
A végtelenbe nyúló aranyló mező,
Oly régóta lennék kertednek virága,
Csendben, szebb időre várva…
Én oly régóta lennék kertednek virága,
Csendben, szebb időre várva…
Őrizném a lépted, mint jó vándort az erdő,
Elvinnélek messze, mint hírünket a szellő,
És mindenem feladnám, ha egy percig újra látnám,
A napfényt dús hajadnak fodrán.
És mindenem feladnám, ha egy percig újra látnám,
A napfényt dús hajadnak fodrán…
Ha eljön majd az óra, és a búcsúzónak vége
Utoljára nézek csillogó szemébe,
És elviszem magammal lelkünk minden titkát,
Arcod halvány mosolyát…
És elviszem magammal lelkünk minden titkát,
Arcod halvány mosolyát…
Szöveg: Létai M. |
