Éjben rohanó szellő,
Mit rejt, mit hordoz,
Egy emlékkép mely rég benned élt.
Fel-fel villan néha,
Mi szívből árad szét,
Egy emlékkép mely rég benned élt.
Refrén:
És te csak nézel majd némán,
Nézd, hogy suhan a felhő,
Elrohan feletted az idő.
Száz meg száz viharban,
Jóban és a bajban,
Mindig, mindig veled él!
Elmúlt néhány évem,
És eltemettem rég,
Emléket, mely még bennem élt.
Tűzként égett belém,
De jégként olvad szét,
Az emlék, mely még mindig él!
Refrén:
És te csak nézel majd némán,
Nézd, hogy suhan a felhő,
Elrohan feletted az idő.
Száz meg száz viharban,
Jóban és a bajban,
Mindig, mindig veled él!
Szerző: Létai Máté |
