Hosszú évek múltak el,
Mégis ittmaradt,
Néhány emlék, néhány könny,
És sok-sok pillanat;
Azóta is rólad szólnak,
A legszebb dallamok,
Átkarolnak, mint a tengert,
Fehérlő habok.
Refrén:
És ha a vízparton állsz,
Csak hunyd be két szemed;
Engedd, hogy a nyári szellő,
Játszon majd neked;
És hallgasd az égnek tiszta dallamát,
Minden hajnal, minden éjjel gondolnak te rád!
De elfeledni nem lehet,
Tán nem is szabad,
Megőrzöm még hosszú évig,
Minden szép szavad;
És csendben súgom majd,
Minden éjszakán,
Nem is volt, és nem is lesz már,
Nálad szebb leány!
Refrén:
És ha a vízparton állsz,
Csak hunyd be két szemed;
Engedd, hogy a nyári szellő,
Játszon majd neked;
És hallgasd az égnek tiszta dallamát,
Minden hajnal, minden éjjel gondolnak te rád!
Szerző: Létai Máté |
