Egy lopott dallam mit te játszol,
Vén gitárodon hamisan lángol,
Két szemedben a szégyen tüze ég,
Nem vár senki téged haza rég!
Veszélyes ember voltál talán régen,
Mint Mr. Wallace a Ponyvaregényben,
De nem menekülhetsz, hiszen ez a sorsod,
Ha nem vigyázol, majd átvágják a torkod!
Refrén:
Behunyt szemmel és égő ajakkal,
Mondd, még mire vársz, még mire vársz?!
Túl gyorsan múlnak el az évek,
Mondd, még mire vársz, még mire vársz?!
Ne félj barátom, eljön még a nap,
Az élet osztja majd a pofonokat,
Mit kezdesz majd akkor magaddal,
A zárt ajtókkal és magas falakkal?!
Engem ne félts, én megtanultam rég,
Az élet talán mégsem olyan szép,
Útravalónak annyit mondhatok,
Ne várj csodát, még lesznek szar napok!
Refrén:
Behunyt szemmel és égő ajakkal,
Mondd, még mire vársz, még mire vársz?!
Túl gyorsan múlnak el az évek,
Mondd, még mire vársz, még mire vársz?!
Szerző: Létai Máté |
