Stampedli – Pesti utca
Szép őszi nap, megbújva fák árnya alatt,
Eszembe jut egy régi kép.
Miért láthatott oly sok véres napot,
Miért fújt gyászdalt a szél.
Óó, most némán mesél Corvin-köz, Széna-tér!
Árván szaladt ott a Lánchíd alatt,
Házára oly sok bomba hullt,
És látta még Őt, ahogy bátran kitört,
De mégis holtan elborult.
Óó, lassan átöltözött, feketén, sírok között!
Látta mikor a Magyar büszkén vonul,
S a bálványt, mi lassan mélybe dőlt,
És látott halált, Szovjet páncélos hadát,
Ahogy gyáván népére tört.
Óó, sok év úgy elrohant, mégis fáj 56’!
És mit lát ma még, nem is volt olyan rég,
Az utcákon mesél a múlt.
Látott tüzet, halált, vért, könnyeket,
És egy népet, kit ezred éve sújt.
Óó, az Én életem Szép hazám, nemzetem!
Kiállás:
Óó, az Én életem Szép hazám, Nemzetem!
Óó, az Én életem Szép hazám, Nemzetem!
Óó, az Én életem Szép hazám, Nemzetem!
Szöveg: Létai M. |
