A félhomályban ülök egy fotelben,
Előttem szétterült cigarettafüst szellem.
Beleszívok kettőt még, aztán elnyomom,
Elszállnak a gondolatok, és az ablak tükrén önmagam látom!
Refrén:
Egy gyűrött arcú ember,
Sok-sok gyönyörű tervel,
Attól fél, hogy nem jön össze semmi sem!
A sötét úton lámpapárok mennek,
Egyszer ők is kiégnek mint sok ezer lélek,
Félek, hogy én is ezen az úton járok,
És az ablak tükrén magányom látom!
Refrén:
Egy gyűrött arcú ember,
Sok-sok gyönyörű tervel,
Attól fél, hogy nem jön össze semmi sem!
Szerző: Geiger Gergő |
