Stampedli - Éjszakai Vándor
Mikor az óra fáradt hangja,
Az éjfélt megkongatja,
Ő akkor indul el,
Egyedül az útra.
Nyomában sötétség,
De előtte reménység,
És a csillagok kísérik,
Minden apró rezdülését!
Halk és bölcs a hangja,
Meggyötört az arca,
Az éj leplébe rejti mindazt,
Ami szívét nyomja.
Nincs ki vissza várja,
Csak egy fénykép maradt nála,
És a múlt ködében játszik,
A Holdnak félhomálya!
És a távoli lámpafények,
Egy jobb helyről mesélnek,
Ahol az éjjel vándoráról,
Csak suttogva beszélnek.
De egyszer az éjnek vége,
És kilép majd a fényre,
Lesz ki visszavárja,
ÉS LESZ HAZÁJA VÉGRE!
Szöveg: Létai M. |
