Az alkonyégen szétömlik a fény
Naplementék tűzvarázsa
Üres vigasz komédiás remény
Egy pokoli kemence parazsa
Ormótlan szürke felhőbérc alatt
A nap saját vérébe fullad
Szétágazó fényküllőktől övezve
Ragyog az öncélú jelképek ezre
Refr:
A zűrzavar
A rendet mímeli
Egy százéves szellem
Suttogó hangjai közt
Kígyózva csap
Magasba néha
A szenvedés
Mint pokoli rakéta
Fejünk felett tündökölnek fények
E látványt szemünk mohón nyeli
S talpunk alatt ropognak
Öndicsőségünk törmelékei
Többen vannak föld alatt a holtak
Mint fent az élők milliárdjai
S velük a múlt sárga lárvája jön föl
Kísértetté torzulva az időtől
Refr:
Bármerre is megyünk, ott kong alattunk
Az egyetemes roppant sírüreg
Szentek és hősök csontjaiba botlunk
Utunkon mely lefelé vezet
A sorsa ellen lázadó parányt
Így nyomja el a mindenség szeszélye
Öndicsőségünk terhe visszaránt
Ha hívogat a mindenség zenéje |
