Magány, sötétség, fájdalom
Ez az én álmom és valóságom
Száz és száz gyötrő lélek vesz körül
Melyek azt suttogják, hogy nincs jövőd e világon belül
Naponta járom a sötétség útját
És nem érzek mást csak a fájdalom gyönyörű illatát
Próbáltam más utakat járni
De rájöttem, hogy itt a helyem és nincs értelme más kiutat találni
Fagyos, hideg téli éjszakákon
Járom a mezőket és a folyó menti legelőket
Önmagamat keresem, vagy valami mást
Magam sem tudom, de a magány az én vigaszom
Emberek, emberek kik mit sem sejtenek
Bután bámulnak, mert látják, hogy valami nincs rendben velem
De nem is fogják érteni ezt a létet
Mert a sötétség nagy és felbecsülhetetlen végzet! |
