Valahol volt egy messzi rét,
Nem is sejtenéd,
Hogy a házban, mi állt ott,
Történt mennyi szörnyűség.
Az ifjú lázadt,
Nem nyelte már dühét,
Hogy anyját folyton
Az apja verte szét...
Legyen már elég,
Ereszd el vagy két kézzel
Téplek szét...
Szeretnéd?
Legyen már elég,
Vagy esküszöm hogy két kézzel
Téplek szét...
A részeg férfi néz,
Lendíti már kezét
Hogy megfenyítse
Arcátlan gyermekét...
Legyen már elég,
Ereszd el vagy két kézzel
Téplek szét...
Szeretnéd?
Legyen már elég,
Vagy esküszöm hogy két kézzel
Téplek szét...
Nincs több vér...
Nincs több fájdalom...
Nincs több kétség...
Nincs több szánalom... |
