Az én szívem mikor dobban,
Fönn járok a csillagokban,
Ott keresem a hazámat,
Ég-ölelő életfámat.
Életfának száz termése,
Csillagoknak fényessége,
A kék eget beragyogja,
A lelkemet tartja, nyomja.
A hazámat fönn meglelem,
Megcsókolom, megölelem,
S hazafelé megindulok,
Csillagként a földre hullok.
Refrén
De a fényem nem aluszik,
Magyar lelkem nem alkuszik,
Nem eladó hazám földje,
Sem egészben, sem széttörve.
De még egyszer összerakjuk,
Isten-hittel összevarrjuk,
Úgy lesz, ahogyan volt régen,
Úgy, ahogyan fönn az égben. |
