Góg és Magóg fia vagyok én,
hiába döngetek kaput, falat.
S mégis megkérdem tőletek:
szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke híres útján jöttem én,
fülembe még ősmagyar dal rivall.
Szabad-e Dévénynél betörnöm,
új időknek új dalaival?
Fülembe forró ólmot öntsetek,
legyek az új, az énekes Vazul.
Ne halljam az élet új dalait,
tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva, kínban, mit se várva,
mégiscsak száll új szárnyakon a dal.
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
mégis győztes, mégis új és magyar.
Refr:
Ha a költő szava a szívedhez elér
és együtt szárnnyal egy réges-régi dal,
s ha elátkozza százszor Pusztaszer,
mégis győztes, mégis új és magyar.
Ha a költő szava a szívedhez elér,
magyarnak lenni mindenekfelett,
s ha elátkozza százszor pusztaszer,
mégis győztes,mégis új és magyar. |
