Ég tetején fehér fények,
Táncolnának a legények,
De nincs hangszer, ami szóljon,
A lábukba ritmust toljon.
A Nagyisten közöttük áll,
Haj, megoldást rögvest talál:
„Citera kell, ősrezgésű,
Folyamatos húrpengésű!”
Refrén:
Hét felhőből kifaragják,
Ez adja majd rangját, hangját,
Fényből száz húrt tesznek rája,
S kész van Isten citerája.
Megpengetik, pengetővel,
Gyémántozó csillagkővel,
Haj, a hangja messze szálla,
Égtől, földig meg nem álla.
A hegytetőn veres fények,
Táncolnak már a legények,
Van már hangszer, ami szóljon,
A lábukba ritmust toljon.
Szilaj táncuk, mint az álom,
Léptüket már nem számlálom,
Zeng az Isten citerája,
Örökkön táncolnak rája. |
