E földön nincsen számomra hely,
hol fejem lehajthatnám.
Egy határ, mi elválaszt kedvesemtől,
de szívem hazajár.
Felnézek éjjel a csillagokra,
hideg a keleti szél.
De hiszem, hogy egyszer még megtalállak,
senki nem vesz el többé!
Refr:
Határ minket el nem választ,
hisz egy nyelven szólunk az Istenért!
Trianontól szenved a magyar,
Mondd miért hagytuk, miért?!
Határ minket el nem választ,
hisz egy nyelven szólunk az Istenért!
Trianonnal szétszaggatták,
Az ősi Magyar-vért.
Hargita felől egy dallamot sodor felénk a szél.
Ki lelkének titkát megtalálja, hidd el sohase fél! |
