Az éjszaka szárnyain
ahol a hajnal megfogan
a csendben egyesül
egy halk akkordban
Egy szó, mely olyan idegen
nem fér el a szívemben
Folyó, nagy folyó
légy most hozzám jó
hozz nekem valamit
mitől az álom megérint
kergesd el a félelmet
amit magamban rejtek
hallgasd a változás hangjait
az éjszaka szárnyain
Mondd hová mehetnék
ha már nálad sincs menedék
mondd hová futhatnék
ha mindenhol szakadék
távol, oly távol már
a felhőkhöz közel
repülsz, mint a gondolat
és már én sem érlek el
Magas hegyek fölött
mikor egyedül repülök
tengerek mélyén
hangtalan merülök
egy szó, mely olyan idegen
nem fér el a szívemben
hallgasd a változás hangjait
az éjszaka szárnyain
Mondd, hová mehetnék
ha már nálad sincs menedék
mondd, hová futhatnék
ha mindenhol szakadék
távol, oly távol már
a felhőkhöz közel
valaki, majd elvisz hidd el
ahol a semmi átölel |
