Hull rám az eső, szétterül az álmos part fölött.
Valószínűtlen világ furcsa hangjait hallom a víz felől.
Az arcomba hull az eltévedt szél, fülembe súgja: sohase félj.
Valahonnan ismerem ezt a hangot, valahol már hallottam ezt a dalt.
Valamikor kerestem ezt a lányt, megannyi bolond éjszakán.
Az ajtók csukódnak, a fények is lassan kialszanak.
Taxik suhannak délnek és nyugatnak.
A csend kapuja már régen nyitva áll. A szívem már csak erre a dalra vár.
Valahonnan ismerem ezt a hangot, valahol már hallottam ezt a dalt.
Valamikor kerestem ezt a lányt, megannyi bolond éjszakán.
Valahol már láttam ezt a lányt, valahol már hallottam hangját,
Valamikor fogtam két kezét, valamikor őriztem szép szemét,
Valahol már otthagytam egyszer, sajnálom, elfelejtettem
Valamikor hazudtam talán, sokszor megbántottam már.
Valamikor tudtam még nevét, együtt hallgattunk zenét,
Valamikor kellett volna még, nekem nem hiányzik rég. |
