Már nem eső hull, csak a fákról szemerkél
a mába felébresztő víz. Ez ajándék, pár csók, de lopd el,
hisz' tolvajként te csak így érzed át az ízt.
A rádió, ha a közös dalunkat játssza,
már máshoz szól,
pedig ma is hozzánk beszél;
fénylő, karcsú hidakról a Dunán,
fákkal virágzó alkonyokról Budán,
és első óráinkkal a kézben
próbál még párat verni a szív.
A legszebb idők végén járunk.
Tisztelet, egész jól kiégettél.
Én tovább is hagynám, ha látnám,
hogy cserébe te meg érezni kezdenél.
A rádió, ha a közös dalunkat játsza...
már másról szól,
pedig ma is rólunk beszél;
fénylő, karcsú hidakról a Dunán,
fákkal virágzó alkonyokról Budán,
és első óráinkkal a kézben
próbál még párat verni a szív. |
