Most látható hangok játszank a hallható fénnyel
S a nappalinkban nyaraló téllel koccintok én
Gyenge szóvicc az élet, harsog keserűn, erre én meg
Nagy zöld mosollyal rólad mesélek, kicsi hibám
Elgereblyéztem rég a múltunk bizarr fekhelyét
Nincs már ott virág, így a hiány emlékeztet rád
De most még látható hangok játszanak a hallható fénnyel
S a nappalinkban nyaraló téllel koccintok én
Ó, hát simán kibírom, majd ugyanaz, csak más néven írom
És tudod, kívánom, hogy mocskosul marjon, ha kellenék
Úgy tiszta az idő, a pokol is jól kivehető
Ha a romjaimra állsz, úgy biztos, elég mélyre látsz
De most még látható hangok játszanak a hallható fénnyel
S a nappalinkban nyaraló téllel koccintok én |
